És újabb hétvége, egy tz-t letudtunk a pénteki napon, már csak -számolok- 5 van hátra a jövőhét folyamán, hurrá.

Arra a következtetésre jutottam, hogy az aktuális bejegyzéshez odarakom a Plurk-öt, hogy azért mégis látható legyen némi aktívságom a hét közben is.  Így hát itt van:

Mégsem sikerült. Valami mást fogok kitalálni.

Hú, már majdnem egy hónap eltelt a suliból, és még semmit se írtam. Mentségemre szóljon, nem tudok szabadulni a házitól, most is ,,rajzházit csinálok".

Nos, én arra a következtetésre jutottam, hogy. (Ejj, de irodalmas mondatlezárás). Szóval arra, hogy ez itt mind szép és jó, amit összepiszkuráltam, de tanulva ebből a csoda hónap hosszú blogolásaiból (a semmiből is lehet áám), változtatásokat vezetek be. 

Mégpedig:

- szereplők menü marad, viszont a leírásokat elveszem onnan, csak csoportosítani fogok. Nem hagyom, hogy Te, kedves véletlen itt lévő olvasó, az én szubjektív megítélésemre hagyatkozz.

- blog marad, de én kiköltöztetem magam egy gyorsabb és elérhetőbb szerverre, ez lesz a Plurk-fiókom. 
Miért jó ez nekem és Neked?
- hozzáférek telefonról is, sajnos ezt a  G-Portál szerekesztőfelülete egyelőre nem engedi.
- többet tudok írni, mivel telefonapplikáció van
- tudtok velem kommunikálni, ha regisztráltok. :D
- megjelenik majd itt, a G-Lapom főoldalán, így elég ezt az oldalt látogatnod, hogy láthass frisseket tőlem.

Igyekszem komolyan belehúzni

- az 'aki lemaradt' részt minden egyes géphez jutásom alkalmával frissíteni fogom. Erre sajnos ma már nem kerül sor. Itt majd elolvashatjátok az elmúlt hónap eseményeit, sajnálom, hogy nem írtam :(

Ui.: a Plurk-lapom egyelőre a Tovább gombra kattintva elérhető.

Azt hiszem, nem az én stílusom. Mármint az egész - iskolaváltás, ilyenek... Volt egy önszervezett gólynapunk. 
Egy-két emberrel már talàlkoztam, és Kattal már 2 órát átbeszéltünk. Az eső esett, mikor kiértünk, a társaság lassan kezdett összeverődni. 
Két olyan emberke jött, akivel még személyesen nem találkoztam. Üveg és Git. Nem nyújtottam kezet. Bemutatkoztam, persze, de kezet csak az utánuk érkező Dadnek nyújtottam. 
Később Üveg beszélgetni próbált, én meg egy kicsit elutasítóan kezeltem. Most hiába mondom, hogy azért, mert belépett a magánszférámba. Nem azért volt. Ő, Git, Nudli meg még néhány tag Kat szerint a 'kétszázlájkosak', azaz a népszerűek. 
Szeretnék hinni benne, hogy ez nem így van. Nem lehet így, új osztályközösség, mindenkinek nulláról kellene indulnia. Nem mondom, én is örvendtem egy kis népszerűségnek. Annyi a különbség ők és énköztem, hogy ők társasági emberek is. Engem felismertek versenyek vagy fellépések miatt, ők meg kiharcolták maguknak avval, hogy forognak is a társaságban. 
Üveg nem szolgált rá arra, hogy a féltékenység ilyen formája beszéljen belőlem. Ráadásul Dad elkönyvelt egy idiótának, aki úgy fog járni, mint a volt osztálytársa - kiraknak. Ezen egyetlen alkalmam maradt változtatni. Másodika. Össze kell szednem magam!

Ebben a bejegyzésben (csak hogy legyen még egy), interjút készítek magammal, hogy megérthessétek az álláspontom és a blogom.

miért vagyok más, mint a többi blogger?
Alapjáraton mindenki más, nem igaz? Már csak a személyisége és közlésmódja alapján is. Aztán még ott az a design, amit valószínű, a saját ízlése szerint alakított. 

(diplomatikus válasz)

Azért, mert én nem csak a nevem nem fedem fel. Hanem magamat se. Persze, itt jön a kérdés, hogy 'akkor mégis mi a frászról blogolsz?' - Valamennyire azért belefűzöm magam, hiszen az én álláspontomból látjátok át a dolgot. Úgy, ahogyan én élem meg. Ez minden blogon így van. Szóval a nagy különbség az az, hogy én nem (fél órás gondolkodás és megírt szövegek visszatörlése) oda vezetlek titeket, ahol azokat a mindennapokat tengetem, ami szokásos ismétlődő cselekvés formájában jelenik meg < teszem azt, reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam>.... Ez is hülyén jön ki, mert azért mégis szokásos... Tehát oda, ahol az iskola és az iskola diákjai körül forog a történet.
Röviden ez egy iskolablog.

(ez volt a teljes, kifejtett válasz.)

mennyire vagyok közvetlen a látogatóimmal?
Mivel egyelőre ilyenjeim nincsenek, semennyire. Egyébként nagyon közvetlen vagyok az emberekkel. Szívesen várom majd a hozzászólásokba a véleményeteket a helyzetről és persze a szereplők menüpontba is kihelyeztem egy hozzászólási részleget a modul alján, hogy tetszéseteket, nemtetszéseteket fejezzétek ki vagy kérdéseket tegyetek fel az illetőkkel kapcsolatban.

Ha szigorúan vesszük, a közvetlenségbe az is beleszámít, hogy mennyire tudnak megismerni. Mert akkor mégsem vagyok annyira közvetlen.

ki tud a blogomról?
Senki. Egy-két személy tudja, hogy van, de azt nem, hogy mi a címe vagy hogy miről írok etc. (blogban miről írnál, agyament?!), egyelőre evvel a problémával nem kell szembenéznem.

annyira mégsem vagyok rejtve, tudok róla?
Igen, azért is hagyom, hogy belelássatok egy kicsit az álruhában rejtőző énemhez. - Ezért van a blog, ezért vannak a kedvenceim. Ez egy hülye kérdés volt magamtól, de ki tudja, mire számítson az ember lánya.

Ez így elég lezáratlan, de hát egyelőre nem tudok mit kérdezni magamtól, egyelőre nem látok más rést a pajzsomon. Ha mégis, bővítem. :D

Sikerült beszereznem a füzeteim és a könyvjelzőt is megcsináltam, nagyon aranyos lett. Örülök, hogy kész van.

Az oldalt továbbra is csak én látogatom, de hát nem csoda, van kemény két bejegyzésem ezzel együtt. Lassan majd beindul, hiszen közeledik a határidő.

Ha valaki mégis erre jár per téved, annak üzenem, hogy köszönöm és hogy a szereplőket már egészen szépen feltöltöttem. Elkezdődik életem egyik legnehezebb négyéves szakasza, teli cuki szereplőkkel, akik már alig várják, hogy belekerülhessenek az igaz történet könyvének lapjai közé. 

Ezt a posztot nem is fogom tarkítani, mert minek, ugye? 

Ennyi lettem volna feleslegesen.